E versemben az “én csak” – nem felesleges szóismétlés, hanem maga a lényeg…
Én csak ültem és napoztam –
ledéren, ámde félszegen
Én csak arra vágyakoztam:
ruhám a barnaság legyen!
Én csak ingemet csomóztam
hasam fölé – na tény, mi tény!
Ezzel én csak azt akartam,
hogy itt is, ott is érje fény
Én csak épp hogy elfeküdtem –
kinyújtva p?re lábaim
Én csak Ipodom figyeltem –
fülembe szólt a “…have a dream”
Mígnem egy piros Seatból
kiszállt egy úr – sovány, magas –
Ment tovább a parkolóból,
szemével ámde rám tapadt
És csak ültem, és röhögtem
– betonba ütközött szegény –
hiszen közötte, és közöttem
egy pózna állt – szokott helyén
Legutóbbi módosítás: 2010.10.26. @ 09:56 :: Czirják Jolán
