Az anyai szavaknak nincs cselekményük, pusztán tisztaságuk és gyöngédségük az értékük —, ami elég is lehet kicsinyük bátorításához.
Egy Mária nevű anya — igéket forgatva és szívében megtartva azokat — nevelte fel kisgyermekét.
A Föld úgy megváltozott, s benne a világ. Mindig csak az jut tovább az aranymondásoknál, aki fizet.
Az igazságot azonban nem lehet lefizetni, hiszen nem kenyéren él — így le nem kenyerezhető.
Nincs meg senkinek sem az a képessége, hogy az igazságot besétáltassa a feledés labirintusába.
Ott állasz a forrásnál, s féltékenyen tekintesz a folyó felé, hogy elviszi mindazt —, mit nem ittál ki abból.
Életünk trendje és menetrendje azonban naponként változik, s így meg annyiszor azon vonatra szállnánk éppen fel, mely csupán emlékezetünkben közlekedve él.
A hajnalról mindig csak Anyám jut eszembe, ki azt tartotta a hajnalról, hogy az a titok kibontakozása és —, annyian elférünk abban. Valóban.
Milyen igaz, s magam is azt látom, hogy a gondolat az kötelezően nem cselekményhez kötött —, ám rejthet jeleket, de cseleket is!
De mire is jó a hajnal (?), nehéz megválaszolnom, de ekkor bonthatjuk ki álmaink tömörített fájljait, melyekért meg nem dolgoztunk, és ingyen — ajándékba — kapjuk azokat. Álmaink, még adómentesek —, de nem szeretnék tippekkel szolgálni az adóhatóság felé.
Apró lépésekkel is képes vagy hosszú lábnyomokat húzni, ha megmaradtál gyermeknek, de sohase becsüld le azok képességeit, kik lábnyomaid ismerve követnek. Így, vagy „úgy”.
Az anya sohasem mondhatja gyermekének, hogy az élet egy állandó haldoklás. Egy anya, csupán képekben fogalmaz, s ha övéivel a hegyekbe kirándul —, ott gyermekeinek jelképes alagutat, völgyhidat, várat, és azon kilátót épít.
Az anyák mégsem valótlan dolgokat lebegtetnek meg gyermekeiknek.
Legritkább unalmunk — álmunk, s még Sütő András is úgy emlékezik Édesanyjára, hogy: Anyám könnyű álmot ígér(t).
Álmaink legnagyobb ébresztője, az óracsörgés —, és ha Édesanyád épp nincs melletted, úgy bizonyára tejért indult a közeli boltba, hogy gondoskodjon táplálásodról —, mivel egy Anya, csak úgy el nem mehet.
Anyám, maradj még!
Ámen — úgy legyen!
Mátraballa – 2009. márc. 29. —_—
Legutóbbi módosítás: 2010.10.27. @ 10:16 :: Bősze Emil Miklós
