pörögtek, süvítettek a golyók…
Volt egy visszatér? álmom:
Katona vagyok!
Körülöttem ágyúsereg,
palánkot kell másznom,
nyaldossák t?znyelvek.
Amott keskeny palló, alatta mély árok,
nehéz akadályok…
izzadok, sírok, torpanok
– hová és merre? Szaladok.
Nyomomban ellenség lehelete zihál,
szám ijedtemben kiált,
vagy kiáltana(!), s hang feszít, bennrekedt,
sóbálványként állok, tátottan meredve.
Szurony mellemnek feszül
– nem t?rhetem tehetetlenül!
Nincs is pisztolyom, így nyerjem meg a csatám?
Gyorsan ide a kaszám! Nem adom hazám,
hisz vagyok: katona!
S lám, mit hozott sorsom;
lettem életemben, örökös készenlétben:
Katona!
Fújták a riadót,
méhrajként rajzott ki a had
– lesz itt, majd hadd el hadd! –
s aznap nem fújták el a takarodót.
Bal jobb, bal jobb… ütemre járt a lábam,
masíroztam tócsában, cuppogtam sárban,
hason, karon csúsztam … ,
f?szálra, kalászra röppenhetett lepke,
szemem észre sem vette.
Földön kúsztam, kezemben puska,
pörögtek, süvítettek a golyók – levele(!) –
alak bukott, rúgott belém fegyvertusa,
nagy lett, sajgott, kéklett a helye.
Málhazsákom, szimatszatyrom…,
kondérom húzta-nyúzta vállam,
sisakom véresre horzsolta állam.
Bakancsom rám rohadt, tört,
vízhólyagom n?tt, és n?tt,
zoknim is már mászott.
Hajam csatakosan, képem mocskosan
es?ben, verítékben ázott.
Gázálarcban fulladozva alig láttam
– dideregtem, fáztam.
Ürességbe meredt szemem,
elcsigázott testem-lelkem semmit sem bírván
földet, s eget kívánt,
s mindegy volt nekem:
felettem Nap tüze ragyog,
vagy Hold ezüstjét kísérik,
mint kotlóst kiscsibéik,
a hunyorgó csillagok.
Mentem, mentem, mennem kellett.
Mentem er?ltetett menetben,
képzeletben Radnótival…,
és arcomra ült a szégyen pírja.
Kulacsomban h?s cseppek – h?sítettek,
gondolat gondolatot már nem kergetett,
kegyesek voltak hozzám az istenek.
Másnapi díszszemlén:
elöljárók szemléltek,
kezek, lábak nem henyéltek.
A parancs pattogott,
délibábos betonon, boka csattogott.
„Lééé-pés iii-ndulj!
Jobb-raaa át! Bal-raaa át!
Heee-lyben járj!
Felszeee-reeelést ii-igazíts!
Bal-raaa nézz, ii-igazodj!
Vííí-gyázz!
Elöljá-róóó-nak, tiszteee-legj!”
Egyre szebben figuráztam
s mint szálfa, keményen álltam.
Vertem:
„ Vigyázz”-t vezényszóra,
fülemben trombitaszóra.
Bakancsomon légy elcsúszott,
létem boldogságban úszott.
Antantszíjam keresztben,
derékszíjon fegyverem
hozzám simulva lapult.
Ingem gyakorlómba t?rve…
büszkén híztam, és bíztam az er?nkbe’,
?rizve a titkot, s a hazát, makacsul.
Így voltam álmomba’,
s való létemben: katona.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.28. @ 19:38 :: Jampa drolma
