Vödröt hordoz, sikál, súrol a matróznép…
“Te fiú, hé, te ott! Fényesre! Lássam hát
lesz-e az a csomó oly mesteri, oly szép
mint jó kapitányunk rendeli, vitorlát
sodorj, járjon kezed! lentre vidd a ládát,
este kihajózunk, húzd meg a szíjakat,
szárított húst oda, matrózoknak ágyát
aggasd fel a sorba, rakd el az íjadat!”
Éji-kék függönyön a hold h?s, telt korong
s?r? sötét vízen evez?k csobbannak
fényes fodrokat szül, a hajó kint bolyong,
tengerre ér, habok habokat fojtanak.
“S amott a sziklán mi kél? mi látszik? álom?
hal talán, vagy sell?? Pikkely csillog haján,
ezüstös fényében örömöm meglátom?
de ni szól, s e hang ír: segít lelkem baján?”
Ifjút vágy hajtja az ének forrásához
S már ébreszti társát: „Halld: mennyei dallam”
Sietnek a hajó árvult kormányához,
„Közelebb, ha lehet – közelebbr?l halljam!”
Hab mosta, víz mosta sziklán éjfélre vár
a vizek ?rz?je, karcsú test? sell?,
éjben halk dala kél, versét sorolja már –
alant kagyló figyel, s nem rezzen a szell?.
“Föld-anyánk, víz-apánk testét adja értünk
mind fiaik vagyunk, víznek kóbor népe,
?rizzük kincseink, s ember, arra kérünk:
bár ránk leltél, távozz, legyen köztünk béke.”
A matróz vágyódón fel s alá jár, s topog:
„Sietek tehozzád, én édes najádom!
remélhetem, titkon szíved értem dobog?
daloddal hívsz úgy-e, s nem lelem halálom?”
Társa hátba üti, szóval bátorítja:
„El ne hidd – mindez dajka-mese, babona!
nézd szerelmes szemét, miként párját hívja
szerencsés vagy, veled történik a csoda!”
Két matróz virrasztón, udvarán a holdnak,
szunnyad a legénység, alszik a kapitány,
hullám-ágyuk felett najádok dalolnak.
Ha bírnánk nyelvüket, megsz?nne a talány…
Legutóbbi módosítás: 2010.10.29. @ 21:20 :: jager_ luca