A legmélyebb depresszió
Két lábbal állok életem hegyének ormain
Tiszta kék ég alatt mocskos föld fölött
Súlyos kétségek között
Magamba omolva, kapaszkodom lelkemnek romjain
Üvöltök bennem , de nem hallja senki sem
Egyedül maradtam én- velem
Világot gyújtanék!… a remény szikrájából
Félnek itt bennem az emlékek, mer Ã??k túl szépek
És velük szemben…a jöv?képek
Fényeket látok , nagyon-nagyon távol
Messze vagyok t?lük ,bénultan rohannék
Fények érzek! Mert a fényre vágyom?
És most el?ttem égnek , de korom feketék…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Both Péter (Peth)