hol az apám, ki nélkülem nem lenne azzá,
akinek velem kéne lennie, hol van;
nem mintha jó fia lettem volna,
pedig csak egyszer hagytam magára,
s azonnal meghalt, vagy bujkál azóta;
csalódtunk mi egymásban éppen elégszer:
elég ahhoz egy is: mikor kell – ne legyen;
és ez így van, már mióta; s amíg a földi
folyók folynak, és jönnek új és újabb
évszakok, mik kijátszanak az id?b?l.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.01. @ 09:00 :: Petz György