Mose apja, Fedor Gagyibakov még a múlt század hatvanas éveiben vándorolt ki a Szentföldre. Egy véletlen felfedezés vette rá erre az elhatározásra. Fedor egy kutatóintézetben dolgozott. Éppen egy érdekes kísérlet tevékeny részese volt. A gilisztát próbálták keresztezni a sündisznóval és fenomenális eredményre jutottak. Az eredmény a szögesdrót lett. A szorgalmas kutatócsoport tagjainak jutalomból szibériai nyaralást utaltak ki, ahol is élőben győződhettek volna meg a szögesdrót használhatóságáról. Fedor inkább lemondott a jutalomutazásról és elindult a Szentföldre, ahova is egyéves gyaloglás után meg is érkezett. A rekordok könyvébe nem került be, de valószínűleg azon egyszerű oknál fogva, hogy tette nem számított abban az időben csúcsteljesítménynek és egyedülállónak. Fedor a kutatást abbahagyta és mezőgazdasági munkássá vedlett át. Családot alapított és egy galileai kis közösségi faluban kezdett bele a gazdálkodásba. Megnősült és két fia is született. Ezek egyike volt Mose. Nem nagyon járt arra, ahol a szorgalmat osztogatták, és ha munkáról volt szó, akkor inkább eloldalgott egy olyan helyre, ahol távol lehetett a munkától. Sokat is bánkódott az apja emiatt.
– Mondd fiam, miből akarsz majd megélni? Én nem tudok rád mást hagyni, csak ezt a kisdarab gazdaságot, és ezt bizony csak munkával lehet termővé tenni.
– Ne búsuljon ezen, papa. Az öcsém majd műveli. Kettőnknek ez úgyis kevés lenne. Én nem akarok a maga nyomdokaiba lépni, mert a munkától itt még nem lett senki sem gazdag.
Telt–múlt az idő. Mose már túl volt a katonai szolgálaton, de mégsem akaródzott neki megfogni a munka jobbik végit. Öccse, Jákob megnősült és ő vette át a gazdaságot az akkor már sokat betegeskedő Fedortól.
– Legalább nősülnél már meg fiam, vette elő egy nap Fedor. Végy példát az öcsédtől.
– Mondtam magának papa, hogy én nem vagyok alkalmas az ilyenre. Munkától és családtól csak elfárad az ember, és akkor még nem is éltem.
– Csak nem akarsz az öcséd nyakán élősködni? Nem várhatod el tőle, hogy neked is enni adjon.
– Dehogy várom el. Eddig is megvoltam nélküle és utána is megleszek.
Ám nem kerülhette el a sorsát, mert egy nap egy igencsak szemrevaló lánnyal állított haza.
– Papa ne mondja azt, hogy nem élte meg az esküvőmet. Ez itt Sosi, a menyasszonyom. Hamarosan összeházasodunk, és ezennel meghívjuk az esküvőnkre.
Fedor nagyon megörült a hírnek. Pláne amikor megtudta, hogy Sosi apja földije is, és egy nagy gyár tulajdonosa. Ki is tett magáért, ámbár nem kellett volna. Egy házat ajánlott fel nekik, de Mose lemondott róla.
– Papa ne sértődjön meg, de nincs nekünk szükségünk semmire sem. Éljék fel az árát, vagy adják oda az öcsémnek. Neki nagyobb szüksége lesz rá.
Tovább múlt az idő. Fedor közben meg is halt és pár évre rá a felesége, Róza is. A két fiú hamar megosztozott az örökségen. Mose a ráeső százezer dollárt egy életbiztosításba fektette.
– Meg vagy te bolondulva – korholta a felesége. – Jó, hogy én vagyok a kedvezményezettje, de nem volt korai ilyet kötni?
– Ugyan már. Ki tudja, mit hoz az élet számomra, legyél te és a gyerekek bebiztosítva.
– Mi a fene történhetne veled? Hiszen nincs olyan munkád, ahol baleset vagy bármi érhetne. Vagy van valamilyen betegséged talán?
– Nem kell ettől sem félned, hiszen akkor nem kötöttek volna velem biztosítást. Halálom esetén egy millió dollár üti a markotokat.
– De még is miért ez az egész? Nem csinálsz szinte semmit, kávéházba jársz meg a tengerre. Ott aztán nem nagyon történhet bajod. Valami van e mögött.
– Hidd el, az égegyadta világon semmi. Előrelátó vagyok, ennyi az egész és gondoskodni akarok a családomról. Munkából nem lehet pénzt csinálni. A sógoraimra nem számíthatok. Ha apáddal valami történne, akkor csupán csak morzsákat fogunk kapni, ámbár apád biztosan úgy fog végrendelkezni, hogy a gyár az a hármatok irányítása alatt maradjon. Sohasem tudtok egymástól megszabadulni, márpedig a közös lónak túros a háta. Mindig lesz majd súrlódás, veszekedés és én ezt nem akarom.
– Miért mondasz ilyet? Jut is, marad is nekünk, még ha esetleg így is történne, ahogy elmondtad.
Aztán bekövetkezett az, amit Mose évekkel előbb megjósolt. Sosi apja befejezte a földi pályafutását és a végrendelet értelmében a három testvérre maradt a gyár. A kikötés az volt, hogy azt eladni nem lehet, és a hasznot háromfelé kell osztani. Sőt a társak egymás részét nem vásárolhatják ki.
Apósa halála után Mose kénytelen volt egy kicsit dolgozni is. Sokat nem értett a gazdasághoz és az ezzel kapcsolatos tevékenységekhez, de hamar belejött az adok–veszek –be, a banki tevékenységekbe és másba. Egy nap aztán a család összeült és egy különleges feladattal bízták meg Mosét.
– Sógor! Rád esett a választásunk. El kell utaznod Ruszlandba, mert most, hogy szabadok lettek a határok ott is tevékenységbe akarunk kezdeni. Tehát neked kell odautazni és intézkedni. Meggyőződni arról, érdemes–e valamit kezdeményezni arra.
– Miért pont engem szemeltetek ki erre a megtisztelő feladatra?
– Úgy gondoltuk, az őseid miatt is te vagy erre a legalkalmasabb. Nem dolgoztad még annyira agyon magadat, és különben sem jársz ott, ahol sok a munka. Most bebizonyíthatod, hogy te munkán kívül is tudsz pénzt csinálni. Itt már bizonyítottad persze, amikor benősültél, de most ennek vége. Ideje lesz valamit csinálnod is. Különbben is Sosi a tulajdonos te csak a férje vagy.
– És akkor miért nem mehetne mégis ő?
– Azért mert az oroszoknál egy nőnek veszélyes egyedül üzletelni.
– És férfinek nem? Ugyanúgy történhet ott velem bármi is.
– Ez igaz, de te bebiztosítottad a családod. Egy milla üti Sosi és a gyerekek kezeit, ha valami bajod esne.
– De jól vagytok informálva.
– Láss munkához, egy hét múlva utazol.
Mose nem volt annyira oda az ötlettől, de nem volt mit tennie. A hét nagyon hamar eltelt és így útra kellett kelnie.
Moszkvában nem tudott sokat időzni, mert nem ez volt a küldetés végállomása. Valami távoli városba kellet továbbutaznia vonattal. De a sors közbeszólt.
A fene enné meg ezeket – gondolta, miközben a taxi vitte a vasútállomás felé. Közben megszólalt a mobilja a zsebében. Sosi volt, a felesége.
– Mose, te vagy az?
– Mi van, mitől olyan izgatott a hangod, valami baj van?
– Hol vagy most?
– Hol lennék? Moszkvában, és megyek a vasútállomásra. Igazán kedves volt a testvéreidtől, hogy vonattal utaztatnak még két napot. Nem így akartam volna megismerni az őseim földjét.
– Ne utazz sehova se. És ne menj el a találkozóra sem.
– Mond akkor, mi történt.
– A gyár csődben van. A kedves testvéreim kitalálták, hogy téged elraboltatnak és a váltságdíj egy részét majd, amit ők kapnak meg persze, átutaltatják maguknak a saját számlájukra. Az egyik bátyám még azt is mondta, nyugodtan ki is nyírhatnak, mert az még plusz egy milliót hoz a konyhára.
– Éreztem, hogy e mögött van valami. De az életbiztosításom a te neveden van, ahhoz nem tudnak hozzáférni amúgy sem.
– Te csak azt hiszed. Azzal zsarolnak, hogy elviszik a gyerekeket, ha nem mondok le a javukra.
– Na abból nem esznek. Ne szólj nekik semmit. Mostantól majd én hívlak, de nem ezen a telefonon. Az íróasztalom fiókjában van egy mobil. Aktív. Azon foglak hívni. Ne mutasd senkinek, nehogy megtudják, hogy kapcsolatban vagy velem. Mert biztosan tudják már, hogy értesítettél.
Mose befejezte a beszélgetést és taxishoz fordult.
– Ismer valakit, aki kölcsön tudna adni egy használható autót?
– Én nem felelek meg magának? Dollárért bárhova elviszem.
– Na jó, akkor próbáljunk üzletet kötni. Maga sem fog rosszul járni, de figyelmeztetem, nem veszélytelen.
– Ugyan már? Mi lehet veszélyesebb Moszkvánál? Talán a csecsenek, de ott voltam katona és túléltem.
– Hajtsunk egy olyan szállodába, ami kívül van a városból és mégsem valami lerobbant örömtanya. Biztos ismer ilyet.
– Ha a saját lakásomra megyünk az nem jó?
– Ha nincs családja, és nem keverek senkit se veszélybe, akkor igen. Feltéve, hogy van fürdőszobája meg a vécé sem a kertben van.
– Elvált vagyok, öt éve különélek. A lakásom meg egy panel lakótelepi. Nem egy luxus, de az igényeknek megfelel.
Félórai autózás után meg is érkeztek.
– Akkor miről is lenne szó, miszter?
– Szólíts Mosenak.
– Igor vagyok – mutatkozott be a taxis. – Miről lenne szó?
– Egyelőre nem tudok közelebbit mondani. Annyit tudok, hogy valaki vagy valakik el akarnak tenni láb alól.
– Moszkvában ez nem újság. Itt naponta tűnnek el emberek, aztán előkerülnek, ha fizettek utánuk. De a leggyakoribb, amikor már csak a holttestüket fedezik fel. Nem egy életbiztosítás ez a város.
– Na pont a lényegre tapintottál komám. Arra akarnak utazni, és ahhoz engem ki kell vonni a forgalomból.
– Megoldható a dolog. Itt minden csak pénz kérdése. Egy valódinak látszó halotti anyakönyvi kivonat olyan kétezer dollárból kijön. Még hitelesnek is ható, mert valamelyik kerületi hivatal csinovnyikja kapva kap az alkalmon. Neki ez semmi. Egy hivatalos formanyomtatvány és egy stempli. Ennyi az egész. Még valami kérés uram?
– Szóval két rongyosért meg tudod szerezni ezt a papírt?
– Két rongy, az csak a költség, de ugye nekem is legyen munkadíjam.
– Mennyit kérsz?
– A szállodai ellátás nálam nem osztályon felüli, mondjuk egy százas naponta. A munkadíjam meg, nem vagyok telhetetlen, olyan négyezerből kijön.
– Rendben. Itt van most kétezer ötszáz. A hiányzó másik két és felet akkor kapod meg, ha hozod a papírokat.
– Akkor üzletet kötöttünk. Holnap estére hozom a dokumentumokat. De uraságod arra kérem, tartózkodjon a lakás elhagyásától. Nem attól félek, hogy megszökik, csupán nem látnám akkor biztonságban a hiányzó munkabérem másik felét. Sőt előfordulhat, hogy az a bizonyos dokument az én közreműködésem nélkül is kiállításra kerül. Lehet, hogy már megfigyelés alatt van. Említettem talán már, hogy ez a város a világ legveszélyesebb városa. Megelőzzük New Yorkot is.
– Nem kell félned. Hozzál valami élelmet, és holnap estig legyen elintézve minden. Most meg hagyj magamra, mert személyes telefonbeszélgetést szeretnék a nejemmel.
/folyt. köv./
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:45 :: Avi Ben Giora.
