Marie Marel : Isten békessége

Nyomtatás

Isten békessége

Faluszéli házban készül a vacsora,
fürgén perdül-fordul a ház gazdasszonya.
Korholja halkan a pendelyes kis pulyát,
fát vágni zargatja gyorsan hites urát.

Sistereg a fazék, felette g?z terül,
bele kevés hússal dúsan zöldség kerül.
Szaladj, fiam menten a barázda szélre,
a tekn?ben dinnye h?l, én tettem félre.

Meglepetés lesz, meglékeljük a bestét,
az aprónép örül, köszöntjük az estét.
Nálunk nem elegáns, úri a terítés,
fagyöngy koszorúval ékes a kerítés,

mégis szeretet és béke lakik itt bent,
csendes énekszóval dicsérjük az Istent.
Mikor elcsendesedik a nádi világ,
becsukja szirmait minden kerti virág,

nincs zörej, csak a sás susogása hallik,
a hajnalka feje le a földig hajlik,
talpunk alatt még a nesz is elszenderül,
Isten szent békéje kis házunkra terül.