Szonett a tudományhoz
(Sonnet – to Sience)
Tudomány! Te let?nt kor porontya!
Hamissá lesz mind, mit vizslatni kélsz.
Kesely?! – Zord tények szárnyas mása –
Mért épp a költ?nek szívébe tépsz?
Ugyan mért szeressen, s tartson bölcsnek:
Hisz nem hagyod kóborolván vagyont
Szerezni; kincsét dús-ék? égnek,
Mid?n merészen magasban csapong.
Nem szám?zted-e végleg Dianát?
S nimfát erd?-honából, hogy fusson
Menedékért egy másik bolygóra át?
Najádot; ki jól megvolt ár-habon,
Tündér-manót a rétr?l, s fák alatt
Fekv? magamtól nyári álmokat?
SONNET–TO SCIENCE
by Edgar Allan Poe
1829
Science! true daughter of Old Time thou art!
Who alterest all things with thy peering eyes.
Why preyest thou thus upon the poet’s heart,
Vulture, whose wings are dull realities?
How should he love thee? or how deem thee wise,
Who wouldst not leave him in his wandering
To seek for treasure in the jewelled skies,
Albeit he soared with an undaunted wing?
Hast thou not dragged Diana from her car?
And driven the Hamadryad from the wood
To seek a shelter in some happier star?
Hast thou not torn the Naiad from her flood,
The Elfin from the green grass, and from me
The summer dream beneath the tamarind tree?
THE END
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto
