Kastély Máté : Fáradt ébredés

Nyomtatás

Némán áll most a pohár.

A reggel, s a feledékenység

Volt tán,

Mi egyaránt

Nem emelte kezét

Tettre;

S nem keverte

A keser?be

Azt a már megszokott

Egy kanál cukrot.

S így az aljára ülve:

Hallgatag hevertek,

A mélybe

Rekedt remények.

Két választás volt:

Vagy fölhörpintem

Egyben az egészet,

S csak úgy átszalad

Minden: keser?, édes,

Érdes igazi élet.

Vagy szép lassan élvezem mindazt,

Mi magány, durva, kudarc;

Mi nem szép,

Nem édes,

Nem élet.

Mi más!

-S mi más,

Ha nem ez az igazi élet?

Vagy hát van még egy lehet?ség,

Mit számba se veszek:

Hogy felkelek,

És elmegyek kanálért…

2007. augusztus 7.