Árpádnak egy évvel a Krisztusi koron túl is csak és kizárólag a játék szerzett örömöt. Szinte mindent kipróbált már, amit az emberiség önmaga szórakoztatására feltalált. Játékgép, kártya, biliárd, darts és még megannyi kedvet bizsergető instrumentum. A csajok hamar lekoptak mellőle, hiszen egy kiadós lábtengózást semmi kincsért nem cserélt volna fel egy ingerszegény együtt sütizésre. Több baráti társaság oszlopos tagja volt, ugyanis ha valamilyen csapatjátékban hiányt szenvedett a sor, őt mindig be lehetett vetni. Nem nyavalygott a nyakán sem asszony, sem gyerek. Egyetlen komoly szívfájdalma csak az volt, hogy minden egyes szentestén egyedül díszítgette a fenyőfáját, és a saját magának vásárolt ajándékkal kellett beérnie.
Most is rohamosan közeledtek az ünnepek. Már a gondolattól is kiverte a víz, hogy egyedül kell otthon gubbasztania. Nyílván ilyenkor szűk család üli körbe a meghitten, böjtre nemigen emlékeztető rogyásig rakott asztalokat. Mindenki rossz néven venné, ha egy magafajta kóborgó beállítana a diós és mákos bejgli áhítatba áztatott szeletelésekor. Egy héttel az ünnepek előtt megvásárolta a feje búbjáig érő nordmann fenyőt. Otthon szakszerűen a karácsonyfatalpba faragta, majd a kertje végén tátongó fészerbe rakta el. Úgy vélte, még bőven ráér a szobába vinni, köztudott, hogy a meleg nem tesz jót a nedvvel teli szúrós leveleknek. Huszonnegyedikén délelőtt elment egy nagyáruház földszintjén elterülő csocsó terembe, de csak néhány unott arc lézengett az asztalok között. Nem állt össze egy épkézláb csapat, így hagyta veszni az egészet. Átment a szemben lévő játékboltba Rubik kockát venni, mert a sajátja már nyeklik-nyaklik a sok tekergetéstől. Az eladóhölgy rémesen ismerősnek tűnt, nem állta meg szó nélkül. Miután kiderült, hogy a napokban leadott kvízműsorban ő volt az, aki a többmilliós kérdésre nem a megfelelő választ adta, s csüggedtség helyett mosolyogva csak annyit mondott „csak játék”.
Jól emlékezett Árpád a jelenetre, s most itt áll előtte ez a hús-vér példakép. Mivel mindenki megvásárolta már rég az ajándékokat, senki nem zavarta a két lelki ikret az egyre mélyülő dialógusukban. Egy órácska Barkóba után, félórát Fekete fehér igen nemeztek, majd a ki tud több közmondást következett. A Folyó város híres ember megunhatatlan sorozatai már a közösen feldíszített fa mellett bonyolódtak. Hogy tétje is legyen a játéknak megegyeztek, hogy aki veszít az Alsós-kalábriászban, megszabadul egy-egy ruhadarabjától.
Másnap reggel Árpád a szíve választottjának ágyba vitte a Gazdálkodj okosan egyik legújabb verzióját…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Serfőző Attila