Radnó György : Az ösztön csábítása

Nyomtatás

A föld az égbe esett,

s tiszta sarával mocskolta be az eget,

látogatás célja volt az uralom,

de jól odakent és vége a bizalom, – Ez a mondat nem magyarul van.

most éggel-földdel egybeolvad a test,

nem vacakol, nem kavar csak rest, – Nem derül ki, mitől rest, a következő sortól épp hogy cselekvés indul.

kiszívja a nektárt, lehúzza a reteszt,

hogy újra csak újra uralja az ereszt,

már nincs visszaút, csobban a múlt, – Nem derül ki, milyen múlt, így nem tudjuk, miért lényeges ez a sor.

és jobb zenészként nyúzza a húrt,

szakítja a tokot, rázza a vonót,

szakadásig telítve forrongó folyót,

kéretlenül húzza a bozótban rekedt

törvénytelen cincogó vak medret,

nincs állj, nincs semmi, csak a lét,

mely most issza a laza élet levét,

zöldben pompázó katasztrófák,

báloznak egy utolsót, húzzák a nótát.

A pusztulás nem a vége hanem az eleje,

roppant réteken roskadó veleje,

a mindent borító másság vérének,

rekedtre sikított torkoknak, gégéknek.

Miért is ez a vég, az Isten tudja,

bátor bállal kontrázza a múltad,

s ki mondta e vész-jóslatot már rég,

azokért nem vonyít már az ég.

Csend sebeivel gyógyul a halál,

megrekedt imával telített a talár,

lebbenve árulja el a testet,

mit vitt, szebbet nem festett,

mert csíp az mi eddig harapott,

és harap ami eddig aratott,

jóság porból fürge fákra kent,

dörzse koptatta a csírákat fent.

Vonított a setét gondolat álarca

csak egy kopott fűzfa horpadt háncsa,

vitte a küllős kedves híreket helybe,

rothadó világ fért bele a kehelybe,

Ez az ösztön halála, saját kedvence,

elég a hitben, mint örök égő kemence.

Arcunk tapad az égre, mely festi feketére,

ilyen fény világít örök világosságot felére,

szénné porladva legyen tüzeknek fekélye,

most hallgat a zaj a legjobb akkordra,

az ember félt, próbálta, rászokott a pokolra.

——————————

Nem vittem végig sorról sorra a kérdéseim. Nagy gondolat akart ez lenni, de megformáltság híján kicsi maradt. A páros rímek már eleve veszélyesek, ha A Nagy Gondolati Lírát keressük, mert komolytalanná, játékossá teszi a szöveget, nagyon kell tudni, nagyon ott kell lenni, nagyon súlyos, mély mondanivalót kell hozni ahhoz, hogy ez a tulajdonsága a szolgálatunkba álljon: izgalmas kontrasztot adjon a komoly témával.

Légből kapott felsorolást látok, nincs kronológia, gondolatritmus, logikai levezetés, és ahogy fentebb mondtam, valahol elsikkadt a nagy gondolat.