Suttogásba feszült margós mondatvég,
mindegy ki és kinek adja el a lelkem –
hangok közti áthúzott dallam
szeli ketté életem.
Rezdülök szorongó csöndjében,
s ha már átlátnak hosszan rajtam,
onnan tudni vélem,
hogyha száz létben éltem is;
a múltnál sose volt igazabb vendégem.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.24. @ 20:55 :: Csonka János