Jajonka, Barnus, Morcon Morc és Kedves barátságban éltek a sűrű, kerek erdő kellős közepén, egy négyszögletű tisztás négy sarkában álló csinos házukban.
Jó időben mindig kiültek kedvenc padjukra, elbeszélgettek a kabócákkal, megsimogatták, öntözték virágaikat, esténként pedig tüzet raktak a tisztás közepén, és a hamuban sült pogácsák falatozása közben jókat meséltek, énekeltek.
Hol a bronzszárnyú galamb hozott ajándékba nekik szivárványos tollai közt különleges virágmagot, hol a fakopáncs kopogtatott üzenetet barátaiktól, akik a sebes sodrású folyón is túl, a csilingelő erdő kerek tisztásán laktak.
Lassan az utolsó rozsdás falevelet is összegereblyézték, és a pilinkáló hópihék kíváncsian kérdezgették őket, vajon mit adnak a barátaiknak karácsonyra? Szinte egyszerre álltak meg, és merültek gondolataik mély zsákjába kutakodni. Ugyan mit is vehetnének?
Hiszen a kerek erdőben nem kell pénz. De akkor mi legyen a fa alatt a meglepetés, ami semmibe sem kerül, de mégis mindenki egyformán örül neki?
Addig-addig töprengtek, amíg meg nem egyeztek, útnak indulnak, négyen négyfelé, és meglátják, melyikük milyen szerencsével jár.
Jajonka kedves fenyőerdeje felé vette az irányt. Lába alatt a tűlevelek puhábban és szebben borították az apró életek világát, mint a legpompásabb perzsaszőnyeg. A levegő tisztább és mégis fűszeresebb volt a legfinomabb tibeti füstölőknél.
Barnus az erdei patak locsogó útbaigazítása alapján indult el, az elvermelni nem akaró kicsi pisztrángok még itt-ott táncot cikáztak neki az ici-pici vízesésekben, hogy ne unatkozzon.
Morcon Morc egy óriási mezőn vágott keresztül, ahol busa szőrű, hatalmas szempillájú tejcsoki barna bocik legeltek anyjuk mellett, és selymes nyelvükkel jó utat kívánva nyalták meg tenyerét, amikor megsimogatta őket.
Kedves a gémeskút mellett a falucska felé vette az útját. A kicsi, hófehér templom harangjának messze szálló szép szava irányította, és a vörös tarajos, színpompás tollú kakasok kukorékoltak szerencsét kívánva neki.
Nem telt bele sok mesebeli szempillantás, ami — jól tudjuk — a valóságban pár nap, és mind boldogan tartott hazafelé, hogy még idejében feldíszítsék aranydióval, mézeskaláccsal karácsonyfájukat, és az ajándékok is illően alákerüljenek.
Az ünnepi vacsora után, amikor már mézes, fahéjas, illatos sültalmájukat falatozták, előkerültek az ajándékok is.
Jajonka egy-egy stanicli gyümölcsízű kedvességet adott ajándékba, Barnustól pár szem kandírozott édes szó gurult mindenki elé az asztalra. Morcon Morc kézzel kötött meleg öleléssel lepte meg őket, Kedvestől pedig széles mosolyt varázsoló, szegfűszeg illatú, forró szeretet kaptak.
A legolcsóbb és legdrágább ajándékok, amit bárki, bármikor adhat. Nem csak karácsonykor.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.25. @ 11:00 :: Pulai Éva