Fülszöveg:
.
Lenka, a dundi kislány naphosszat csak magányosan rajzolgat. Egy nap elindul barátokat keresni, de nem jár szerencsével: a gyerekek kicsúfolják, mindenhonnan elzavarják. Bánatában végül rajzolni kezd az aszfaltra, amikor Palkó, a rolleres kisfiú megáll álmélkodva mellette…
Lenka története a barátságról és az elfogadásról szól.
El?zmény
.
2006-ban az Interkulturális és Irodalmi Centrifuga Alapítvány felhívására számos mese született, melyek a multikulturális társadalmak kihívásaira reagálnak. A létrejött mesék az 5-10 éves korosztálynak szólnak. Els?dleges céljuk, hogy olyan, a klasszikus mesei elemekre épül? történeteket olvashassanak a gyerekek, melyek a különböz? kultúrák közötti dialógus és a sokszín?ség irányába mutatnak, melyek szólnak a hovatartozásról, az emberiség sokszín?ségér?l, a másságról, az ebben rejl? értékekr?l, és ezek elfogadásáról; mindarról melyek megalapozzák önmagunk és mások tiszteletét.
A szövegek külön értékét pedig az adja, hogy mindezt mesei környezetben, klasszikus motívumokkal, sztereotípiák nélkül teszi, kerülve az ideológiai felhangokat és a didaktizmust.
A 2009-ben a Csimota Kiadó ezekb?l a mesékb?l két címet jelentetett meg; Böszörményi Gyula „Az emberke színe” és Finy Petra „A fehér hercegn? és az aranysárkány”.
Idén ezt a sorozatot folytatták a Szegedi Katalin által írt és illusztrált „Lenka” c. kötettel.
Részlet a könyvb?l:
.
Egy szép májusi éjjelen, éppen teliholdkor született Lenka. Vajon ezért-e vagy másért, ki tudja, de épp olyan szép kerek lett, mint maga a telihold. A szülei nagyon szerették, még a csillagokat is lehozták volna neki az égr?l. ? mégis magányosnak érezte magát, mert barátai nem voltak.
Egy napos, ?szi délután Lenka éppen az ablak mellett kucorgott egy széken, és elmélyülten rajzolgatott az ablakpárkányon, amikor a mamája benyitott hozzá. Egy csöppet sem lep?dött meg azon, hogy a kislányát megint rajzolás közben találja.
Lenka legjobb barátai ugyanis a ceruzák voltak. Meg a papírok, a tollak, a zsírkréták, a festékek, az ecsetek, és minden, amivel csak rajzolni lehetett.
– Mit kuksolsz itt bent a szobában ezen a szép napon? Menj ki a térre, szaladgálj egy kicsit te is a barátaiddal!
Lenka dacosan válaszolt:
– Nem megyek! Különben sincsenek barátaim! A gyerekek nem akarnak játszani velem, csak csúfolnak, mert… mert… dagi vagyok – mondta, és bánatosan lehorgasztotta a fejét.
A mamája gyorsan magához ölelte.
– Jaj, miket beszélsz, dehogy vagy te dagi! Te pont így vagy szép, ahogy vagy! – vigasztalta, és egy puszit nyomott Lenka szöszmösz hajába. – Most pedig egy-kett?, húzd föl gyorsan a cip?det, és szaladj le játszani! Na, futás!
Lenkának nem sok kedve volt abbahagyni a rajzolást, de mit volt mit tenni: anya szava parancs. Így hát letette a ceruzáját.
.
– Majd kés?bb befejezlek! – súgta oda az elkezdett rajznak, és otthagyott mindent az ablakpárkányon. Felhúzta a kopogós lakkcip?jét, hóna alá kapta kedvenc csíkos malackáját, és leszaladt a lépcs?n. Cip?sarkának kopogása még akkor is ott visszhangzott a lépcs?házban, amikor Lenka már rég a téren ácsorgott, és azon t?n?dött, hogy merre induljon.
Ugróiskolázó lányokra lett figyelmes.
Vidáman odaszaladt hozzájuk.
– Beállhatok?
A lányok abbahagyták a játékot, és tet?t?l talpig végigmérték Lenkát.
– Nem is tudnál te ugróiskolázni! Barátkozz csak a malackáddal, Röfike! – azzal kuncogva ott hagyták.
.
Lenka elszomorodott. Ám ahogy ott álldogált magában, észrevett néhány krétát a földön.
– Ez még jól jöhet! –, gondolta, és zsebre vágta a krétákat. Aztán egy kavics koccant a cip?jéhez, ezt is felkapta, az ugróiskolára dobta, és játszani kezdett. Ugrálni jó dolog: Lenkának is rögtön jobb kedve lett, vidáman dudorászta:
– Egy, kett?, három, négy,
Lenka, Lenka, merre mégy?
Forrás:
http://www.pagony.hu/szegedi-katalin-lenka-reszlet
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
