– Miért?
– Nincs rá magyarázat. Egyszer?en, csak. Mért akarod megnehezíteni magadnak?
– Tegnap éjjel… öleltél, csókoltál… Hazudtál.
– Már vacsora közben meg akartam mondani, de… finomat f?ztél…
– Finomat f?ztem. Értem. Akkor a szeretkezés a jó kaja jutalma volt. Most akkor örülnöm kellene?
A férfi állt el?tte és csak nézte a lányt. Dühös volt. – Mit képzel magáról? – tette fel magában a kérdést. Vége. Nem tudja felfogni?
A lány állta a tekintetet. Nem tudta mit tegyen. Erre álmában sem gondolt volna, bár biztos voltak jelek, de… Sírni lett volna kedve. Választ várt a kérdésére.
A férfi leült a fotelba és rágyújtott. Tudta, a lány haragszik érte, mégis élvezettel fújta rá a füstöt. Dohányszag telepedett a szoba leveg?jébe. Nem szólt. Még ablakot sem nyitott. Élvezte a helyzetet. A lány tudta, bosszantani akarja, de idegesség helyett édes nyugalom vette birtokba testét. Hosszú évek óta nem dohányzott már. A férfi az asztalra dobta a cigarettás dobozt és az öngyújtót. Rámosolygott.
– Vehetek én is? – kérdezte t?le. Az els? slukk égette a torkát. Szemei könnybe lábadtak, de magába fojtotta a köhögést. Mélyeket szívott bele és az ötágú csillár felé eregette a füstkarikákat. Csodálkozott önmagán. Az el?bb még úgy érezte, kikaparja mindkét szemét a férfinak. Egy szál cigaretta mindent megold – gondolta.
Meglopta ?t. Azt is mondhatná, hogy meger?szakolta. Igen, meger?szakolta ?t. A felismerés fájt. Tudta, hogy elhagyja, de tele volt a farka és egy utolsó potya kety-mety-et nem hagyhatott ki. ? meg azt hitte, hogy szeretkeznek. Hányingere lett. A dohány ízére fogta. Elnyomta a cigarettát. A bárpulthoz sétált. Öntött magának egy pohárka házi pálinkát. Megfogta az üveget, egy másik poharat és az asztalra tette. A férfi öntött magának. Egy húzásra megitta. Nézte a férfi izmos mellét, a göndör sz?rszálak, miként simulnak b?réhez… Bosszút akart állni rajta. Ki kell találnia valamit. Meggyalázták, zakatolt az agya. Hallott már er?szakról, de el sem tudta képzelni, milyen lehet az, és most vele is megtörtént.
– Estére eljövök a cuccomért. Egy mondat, ami visszazökkentette a valóságba. Már tudta, hogy áll bosszút. Mosolygott.
– Mikor?
– Sötétedés után. – Világosban még költözni sem mer, mint egy tolvaj úgy távozik. Felvette a b?r dzsekijét és a bejárati ajtó felé indult. Kett?t köhentett. A férfi visszafordult.
– A kulcsaid tedd az asztalra! – Látta a férfin, nem tetszik neki, egy pillanatig állt, de letette a kulcsokat. Az ajtó becsukódott mögötte.
A telefonhoz rohant. Beütötte a számokat. A gépi hang szerint ezen a számon el?fizet? nem kapcsolható. Nem lehet, hogy… csak mellé ütöttem – mondogatta magában. Türelmetlen volt, de lassan egymás után ismét beütötte a számokat. Kicsengett. Mély leveg?t vett. Megtörölte a homlokát.
– Szia. Örülök, hogy elértelek… – és elkezdte mondandóját, mit tettek vele, mit gondolt ki, hogyan tudna bosszút állni. Ahogy a végére ért, a vonal másik végén csend. – Kérlek, segíts!
Mire megérkezett a férfi dobozokba összeszedte a holmiját. El?ször elkezdte dobálni, még meg is taposta ?ket, de meggondolta és szépen összehajtogatott mindent. A közös fényképeket külön egy dobozba tette, egy darabot sem pakolt a férfinak. Leragasztotta a dobozt és levitte a pincébe. Az asztalra három poharat tett és pezsg?t. Utálta, de most ünnepel, ahhoz meg pezsg? illik. Csöngettek. Kinyitotta az ajtót. A dobozok láttán a férfi meglep?dött. Hellyel kínálta. Megkérdezte kié a harmadik pohár. Ekkor egy bombázó lépett be a szobába. Kitöltötte a gyöngyöz? italt. A férfi nagyot nyelt. A csinos n? felé nyújtotta a poharat és koccintottak.
Figyelte a jelenetet. Ismer?sét nem kellett nagyon biztatnia. A férfi ölébe ült és elkezdte simogatni. Az nem tiltakozott. Vihogott. Ezen nem lep?dött meg. Egy disznó. Most szakít vele, de élvezi, hogy „barátn?je” egy n?t hozott neki. Az alkalmi barátn?n magas nyakú blúz volt, kiemelve formás melleit, mini szoknya, ami lábait hangsúlyozta ki. Megállapította róla, hogy csinos. Még sosem látta így öltözni, de a látvány megnyer? volt. Mosolygott. Huncut mosollyal egymásra kacsintottak és ismer?se megcsókolta a férfit. Észrevétlenül el?vette a digitális fényképez?gépet és kattintgatni kezdte. A férfi annyira belemerült a csókolózásba, hogy észre sem vette, vagy ha látta is, nem tör?dött vele. Hol a n? mellén, hol a fenekén járt a keze. Csókolóztak. A nadrágja elárulta a vágyát. A n? kigombolta a nadrágja elejét és… a férfi ezen felbuzdulva a mini szoknya alá nyúlt. Egyre több fotó készült. Egy hangos kiáltás… Partnere hajába kapaszkodott. A paróka lekerült és ott állt az igazság…
Felugrott. Elkezdett öltözködni. Kapkodta magára a ruhadarabokat. A lány csendben figyelte.
– Miért tetted ezt velem? – kérdezte a férfi és fenyeget?n felé indult. Gy?lölet izzott a szemében. Partnere közéjük állt. A férfi megtorpant.
– Megaláztál. Szakítani akartál, de el?tte még búcsúzóul meg akartál kapni. Ezért. Bosszút álltam. Magamért és sorstársaimért.
A férfi, ütésre emelte a karját, de… Összeszedte magát és átkozódás közepette kirohant a lakásból.
A számítógéphez lépett, összekapcsolta a fényképez?gépet vele. Már nem érzett örömet. Nem tudta tovább mutatni az er?set, megtört. Zokogott. A gép jelezte, a feltöltés befejez?dött… Megnyomta a törlés gombot.
2010. augusztus 13.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.28. @ 12:51 :: Lénárt Anna