Ordassy Károly : TÁLENTOM (Úrcsík, 1999)

2007 eleje óta írok. Javarészt novellát, egypercest. Elvétve verset vagy színművet. 2009 nyara óta rendszeres vendége vagyok a Szecsődy Péter nevével fémjelzett Lilaköd Könyveskávézónak. Ugyanezen év őszétől tagja vagyok a Beri Róbert alapította Édentől Északra Művészeti Csoportnak. Néhanapján előtűnök egy-két írással valamely antológiában (ÃÂgéretek 1,2,3, Fényerdő, s készülőben: Regélő). Egyperceseim nem az örkényi vonalat követik, mivel nem értek sem az abszurdhoz, sem a groteszkhez. Igyekszem megtalálni, megérteni és hűen ábrázolni a mindennapok emberét - és nem hősét! Őt pedig ott lehet nyakon csípni, ahol lenni szokott: a borozóban, a munkahelyén, házastársa ölében, a vonaton, az utcán. Megpróbálok kitörni elefántcsonttornyunkból, magam megett hagyni elképzelt hőseink andalgásait, világfájdalmát. Nem akarok hősökről regélni, de emberekről akarok írni. Szeretnék az a természet-fényképész lenni, aki a tajgán nem a fönséges lazachalász-medvét örökíti meg, hanem kicsivel odább a partravetett halat, amely kikerült a helyes mederből, sőt talán sohasem is volt ott. E partrevettetést, s ennek miértjét, mikéntjét szeretném az olvasó előtt föltárni. Nem nemes föladat, ne higgyük! Nem dicső tett e döglött lazacot felszolgálni a félve szeretett, remegve tisztelt olvasónak. Nemes feladat, dicső tett az lenne, ha valaki észrevenné a szomszédjában élő Àžpartravetett halatÀ, s visszasegítené őt a vízbe. Az író hivatása tehát ez: kitépni a gerendát saját szeméből, leírni amit lát, ezzel bátorítva másokat, hogy ők is nyissák föl saját szemük, s vegyék észre felebarátaik orvosolható nyomorát, és segítsenek, úgy ahogy csak Isten-arcú lélek tud segíteni a másik Isten-arcún.