Szendrői Csaba : Advent

 

itt szalmaszálon csúszik az égbe.

fejet hajt, majd lóbálja a lábát,

egy tört fehér felh? ölében

porciózza meg?rült birodalmát.

 

itt

 

csak kong a bögre kezében,

hangja a végtelen falán pattanna vissza,

valahogy mégis csak megáll a végén,

s ott marad magának tiszta.

 

itt

 

kivágott sablonok bontják a rendet,

az öreg elfáradt, szuszog és bólogat,

ha nem figyelsz, hallhatod csendnek,

mégis csak az ? álma tartja a dolgokat.

 

itt

 

 szalmaszálon csúszik a földre.

s ha visszamegy, nem cipel senkit.

megrepedt kezében a bögre,

szivárog a semmi.

 

A semmi(.)

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.12. @ 18:48 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...