Népiesen szólok *
Montam mán, hogy lëttem én?
Mëgálmottam píntëkën,
Mëgteremtëtt az Isten é,
Lëtt a Főd, az ég s mindën.
Vizët is tëtt rája ím-hé,
Napot, Hódat, csillagot,
Fákat szurott fínyük elé,
Árnyíkukba állatot.
Fírfit vísëtt, maga vírit,
Fehírnípët melléjë,
Bűnt, kacagást, lelkibíkit,
Irigysígët fejírë.
Há mit számit az, hogy nízëk ki,
Nem számit az, mit ëszëk,
Az számit, hogy mit beszílëk,
S az, hogy mikor mit tëszëk.
Aranyszívëm nem kő, igaz?
Tán a rozsda marja szít,
Bőnöm mëg tudom é bánni?
Vagy lëgyintëk szërtteszít.
Világi nípëk, mit tuggyák ők,
Mëgyëk hëgyi utamon,
S ha barát gyünne vélem szëmbe,
Emelëm a kalapom.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.29. @ 22:55 :: Thököly Vajk