sorsomat Sorsnak nem nevezném,
kamaszkoromban készültem úgy,
már nem is akarnék égzengéseket,
elég egy húron a kitartott hang.
Mérték hiányzott, isten a középből,
tudom a szélsőség sosem igaz,
vesszen az egész, ha hullok,
ma az tart, a nagyja úgyis marad.
Így legyen mégis, ha mi marad.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Petz György