*
lágy lassú tánc monoton ritmusában
földet nem érve bénán mozdul a láb
mint megannyi drótokon rángatott báb
az örök sötét fénytelen honában
némán vonaglanak rég halott lelkek
mint indák kapaszkodnak még egymásba
gonoszul emléket szőve álmokba
hogy élők riadjanak ébredjenek
és a múló időknek örvényében
hangtalan szóló zene ritmusára
konokul sosem fáradó léptekben
mint viaszfigurák panoptikumban
élőket kérnek fel halálos táncra
az időket temető megnyugvásban
Legutóbbi módosítás: 2011.01.04. @ 18:00 :: Tiszai P Imre