A költ?k kínja
/"így nem írtok Ti"/
Én
Porrá töröm azt: az okos kis fejem
Kutatom a szavakat a rímeket lesem
…és izzad a tenyerem, ha Istennek sem lelem……….
……………………………………………………….
Én
Az asztalnál hasztalan ülök
Legott' a semmibe révülök
…A míves szavaktól magam is szédülök……………
………………………………………………………
Én
Verseket olvasok, mit más költ?k írtak
Miért van, hogy ötlettel ?k örökké bírtak
…Az üres papírlapok kútfejemben sírnak…………..
………………………………………………………
Nekem
Nem számitt' az értelem a ritmus csakka léényeg'
A fejjembe' táncolnak a stroboszkópos fények
..Egy adagtól ma is bejön burrámba' a lényeg………
……………………………………………………….
Én
Álmosan várom a szavakat
Nézem a hófehér falakat
…Régóta írok nincs új a nap alatt ………………….
………………………………………………………
Bennem?
Millióan vannak: gondok gondolatok
Eltévedek köztük, hogyha válogatok
De mikor a vés? a kezemben megpihen
Észre veszem azt, hogy megdobban a szívem
És a szavak bennem hosszú sorba állnak
A soraim rímet, a rímek papírt vágynak
Születik egy vers, talán nem a végs?
Elindul a kezem, és újra vés a vés?
És ketté válik bennem a való és az elme
Szaladok versemmel…. El a végtelenbe
És Ã??
Lehet hogy meghal, mert feledésbe merül
Lehet, hogy csak egy, Ki a többi közé kerül
Lehet, hogy egésznap motoszkál agyamban
Lehet, hogy leírom, vagy hagyom magamban
Lehet, hogy valaki, majd részének tartja
Lehet, hogy lényege a lelket megmarja
Lehet, hogy túl éli veszend? testemet
De testvére halálig kíséri lelkemet
