*
Ne mondd a szót,
üressé válik, ha nem
kimondható,
ha csak az a szerelem,
hogy szeretlek Kedvesem.
Ne mondd a szót,
csak súgja szép mosolyod,
szemed csillogása,
s ha mégis úgy akarod,
egyszer majd újra mondod.
Ne mondd a szót,
csak a lelkedben zsongjon
és álmodj vele,
s ha mégis felcseng fájón
érezd, én nem változom.
Ne mondd a szót,
csak ölelje rám karod
az éjszakában,
ne szólj, fáj kimondanod,
elég ha halkan súgod.
Ne mondd a szót,
ha a csöndre van szükség
a megnyugváshoz,
féltőn figyel ránk az ég,
a lassan múló szürkeség.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Tiszai P Imre
