Útszéli gödörben pocsolya.
Óvatlan, ha hiába kerüli
bosszankodva, rögtön letörli
magáról a piszkos levet.
Kivéve a sok gyereket,
kik átugrálva élvezik,
ha olykor-olykor elvétik,
s egymást nevetve fröcskölik.
Útszéli gödörben pocsolya.
Sírón néz távolodó felhőt,
s könyörögve kéri a szellőt,
röpítse őt vissza az égbe
érjen felhőanyjánál révbe
hol üde, tiszta minden pára
hova ember, állat néz vágyva.
Útszéli gödörben pocsolya.
Hogy kívánkozott szállni földre!
Szomjat oltani jött, örömre.
Lett helyette bosszantó tócsa,
S lám kerülgetik már órák óta.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Fitó Ica