kedvesem, szólj, mely id?ben hagytalak;
hisz orfeusz vagyunk mi mindahány –
s az alvilág mi lenne más – id?;
szétszeddetés lesz sorsunk kés?bb – ládd;
miközben gondolunk terád – a többi
tép; így leszünk már egy csak: orfeusz,
beszél? fej, zene már semmi sem,
bár hangszer van, emlék van, vetület
a mára; miben dal már nem terem.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.06. @ 22:18 :: Petz György