Kilincsre zárjuk a múlt ajtaját,
ám sokáig por mégsem lepheti,
él bennünk valami, mely letörli id?nként,
s nem enged, nem hagy felejteni.
Se jót, se rosszat, nincs kivétel,
múltunk immár életünkre ható,
jelenünkben többnyire nem számít már,
de e kilincs kétfel?l nyitható.
Utat végleg zárni kevés a kilincs,
oda kulcs kell és zár – s az ember szelektál -,
tudatunk mélyén kulccsal nem zárunk,
s az emlékek jó része néha visszajár.
Amíg csak kilincs van, esély is van,
hogy út lehessen – ha nagyon kell – a múltból,
oldás, kérés, magyarázat, áldás,
kiáltás serkenjen feneketlen kútból.
De ha lakat zár – medd? kopogtatás,
az ember hallhatja, ám könyörtelen,
nem hagyja feloldani a homályt, a múltat,
s minden kegyelem esélytelen.
—
Magdolna, a vers mondanivalója szép, érthet?.
Viszont.
Az els? versszak kivételével mindegyik versszak félrímes szerkezet? – a rímekkel nincs baj -.
El kéne döntened, hogy
– az els? versszakot is átalakítod félrímes versszakra, ebben az esetben a szótagszámokat is helyre kell tenni, mely nem azt jelenti, hogy egyforma szótagszámmal kell rendelkezniük a soroknak, hisz lehet olyan megoldás is, hogy a vaksor ( ami nem rímes ) – pld. 9 szótagszámú, és a rímes sor pld. 11 szótagszámú. De bármilyen variáció lehetséges.
– vagy felejtsd el ezt a kötött formát, és írd egybe az egészet, szabad-versként, esetleg a gondolati határokon tegyél versszakváltást.
A versed mindenképpen visszavárom, ha a fentiek függvényében javítottál.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.09. @ 09:26 :: Jószay Magdolna