Ismert vagy.
Tiszta és kiöntött lélekkel szeretnél élni, vagy ha kell — meghalni.
A szakma csúcsán állasz, s nem szólsz ügyeimbe —, amikor nincsenek ügyeim.
(Egy fényképésznek különben is csupán ügyfelei vannak —, akikről nem lehetnek fekete feltételezéseid.)
Van, hogy majdnem elmondasz valamit, ám aztán mégsem — és gyorsan témát váltasz.
Úgy szeretnélek kiismerni, de ez túlér a lehetetlenen.
A múltkor is csupán belekezdtél, hogy ideje lenne kiköszörülnünk a csorbát — ami a hibák következménye volt, s nem a következmények hibája.
Találó.
Szeretem hallgatni fejtegetéseidet, s bár megérthetném azokat.
Végtelenségig elhallgatnálak.
Nem vagy életszerűtlen, s szinte kizárt, hogy lekerülj a csúcsról —, különben úgy nem tudnál tiszta és kiöntött lélekkel továbbélni, de meghalni sem.
Mint mondottam, sohasem szólnál ügyeimbe és ismert is vagy —, számomra mégis a legnagyobb ismeretlen.
Ezért csodállak!
… és a csodát nem pótolhatja semmi.
Mátraballa — 2010. aug. 16.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.11. @ 12:00 :: Bősze Emil Miklós