Beri Róbert : Rám csöpög a csend

Nyomtatás

Rám csöpög a csend, s a lét síkján
ezernyi rezdülés üzen, míg magányom
terhes foglyaként lassan kivérzik szívem.
A jelen mélybe ránt s megtipor, arcomba üvölti
szózatát – “Megvívhatsz még száz csatát, – ezt az idéz?jeles részt egy az egyben kihagynám.
ám a sírhant eltakar életed borongós alkonyán!!!”
Bennem a kétség felzokog, vajon mit remélhetek?
– Ne várj megváltást! – susogja a téli szél,
hisz gondjaid örvényl? tengerén léket kapott csónakod,
s ha majd zárt szemed mögött látod az égi fényt,
tudni fogod, az ítélet meghozattatott. – ez a gondolatfutam pedig azért maradjon ki, mert nagyon közhelyes, tenger, léket kapott csónak… annyian megírták már.
Hát jöjj keserédes végzetem! – ez nagyon fellengz?sen hangzik, nem kell.
Ne dobbanj szív! Ne érezz! Ne remélj! – látod, ebben semmi cifra nincs, mégis milyen ?szinte-szép.
Göcsörtös élni akarás ne babonázz szüntelen,
hitvány fogság az, mit kínálsz énnekem, – ahol ilyen remek gondolatvan, semmi szükség egy kier?szakolt rímre.
s bár lelkem mindig szabad madár, – szabad madár, ez is határesetes elcsépeltség tekintetében, s csak azért nem javaslom kivenni, mert megkívánja a szövegkörnyezet.
most hadd gy?zzön a leláncolt gyötrelem,
miképp végtelen csöpög reám a csend
s lassan az univerzum örökletes része leszek. – tetszik. A gondolatrefrén is, a szakasz zárása is.

Robbantson milliárd sejtre a végzet,
hogy eljussak a térid? minden szegmensébe,
hadd legyek része az anyagnak,
üzenve mennynek és pokolnak:
Üstökös leszek, csóvámmal beborítom a zord eget,
hogy csodáljon az, ki eddig megvetett!

Nézzük, mink maradt: 

Rám csöpög a csend, s a lét síkján
ezernyi rezdülés üzen, míg magányom
terhes foglyaként lassan kivérzik szívem.
A jelen mélybe ránt s megtipor, arcomba üvölti
szózatát…
Ne dobbanj szív! Ne érezz! Ne remélj!
Göcsörtös élni akarás, ne babonázz szüntelen,
hitvány fogság az, mit kínálsz,
s bár lelkem mindig szabad madár,
most hadd gy?zzön a leláncolt gyötrelem,
miképp végtelen csöpög reám a csend,
s lassan az univerzum örökletes része leszek.

Robbantson milliárd sejtre a végzet,
hogy eljussak a térid? minden szegmensébe,
hadd legyek része az anyagnak,
üzenve mennynek és pokolnak:
Üstökös leszek, csóvámmal beborítom a zord eget,
hogy csodáljon az, ki eddig megvetett!

Robi, ez egy egészen kiváló, er?s vers.