(in memoriam L.E.)
A minap furcsa helyen jártam,
bevallom, hasonlított rád minden.
… a rengeteg könyv, múltból ideszakadt
utazóládák a szeretett kacatjaiddal,
kékmintás porcelánkészlet és az oda
nem ill? idézetek a falakon.
Elkapott az érzés, hogy újra a lelkedben
járok, és amikor megéreztem az illatod
a kanapén, szinte vártam,
ahogyan megjelensz, és
újra a versekr?l beszélgetünk
egy doboz Djarum mellett.
Szerettem volna elt?nni onnan
és soha vissza nem térni,
mert képtelen vagyok szembenézni
a tudattal, hogy nem tudok meghalni
egyetlen percre sem, hogy átöljelek.
Visszhangzik a zokogásom
a múzeumod ravatali csendjében,
lassan kihátrálok, s hagyom,
hogy a halál álompora lepjen
be újra mindent.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.14. @ 15:12 :: Vőneki Adrienn
