Emil Nolde festménye
Ma még alig tudok terólad bármit,
még képzelet a társam tefel?led,
s ha így megy ez, hát nem tudom, mivégre:
egy Mája-fátyol burka a világnak,
hol átvonul az állandón a véges,
kapaszkodója nincs az öröklétben
halandó társa vállán elsírja,
és n?, és n? az óceánok sója;
és édes, édes mégis mind a lét.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.14. @ 23:02 :: Petz György