Bihari Csilla Rózália : Mindig kell egy dal…

Nyomtatás

Valahányszor egymagamban
Elmerülök gondolatban
Egy szép dalban felébredek,
S önfeledten énekelek.

Este, mikor fáradt testtel,
Kis párnára hajtott fejjel
Éber álomban úszkálok,
Altatódalt dudorászok.

Mikor virul a jókedvem,
Akkor is a dalt keresem.
Vidám gyermekdalra várván,
Elrepülnék hangok szárnyán.

Összejárnám a világot,
Elvinném a boldogságot.
Széthinteném én e Földön,
Örökbe adnám, s nem kölcsön.

Mindenkinek jutna ebb?l,

A nagyszer? örökségb?l.

Minden embernek szívébe

Beköltözne így a béke.

Egyesülne egy szép dalban,

Mindaz ami lelkünkben van.

Az amit csak mi tudhatunk,

Érezhetünk, és sirathatunk.

Mert a dalban érezhet?,

Ami nem kifejezhet?

Szóval, búval s vígsággal,

Mindenféle hamissággal.

Az énekünk elárulja,

Hogyan pendül szívünk húrja,

Fájdalmasan, siránkozva,

Vagy vidáman imádkozva.

Mikor nyugalmat keresünk

Egy énekben mindig lelünk.

Ha bánatunk nagy súly, teher

Egy vigaszdal velünk emel.

A gyászban, a vigaszságban,

Bánatban, és boldogságban

Mindig kell egy dal,

Amit szívünk hall.