Gondolj a fűre, fákra,
nem egyre, tízre, százra,
gondolj a végtelenben
megbúvó milliárdra.
Gondolj bokrok tövére,
gondold, hogy zöld a vére,
vagy gondolj egy kökényszem
dércsípett jó ízére.
Ne életre, halálra,
gondolj akármi másra,
gondold, hogy lélegzőként
lehetsz akárki társa.
Lehetsz a Nílus csöppje,
vagy vulkánok göröngye,
lehet a csillogásod
egy Karib-kagyló gyöngye.
Hát Istenemet kérem,
vigyázza létezésem,
s adjon egy csöppnyi vackot
a kozmosz szép ölében.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 08:07 :: Böröczki Mihály - Mityka
