Ködös lábnyomokkal ragyog ma a nap,
kitárt ablakaim háromfelé néznek,
zsúfolódnak, nőnek, rejőznek a képek,
érzem mi tegnap volt, holnappá szalad,
de én nem távozom, adok rád reményt,
értetlen lélekkel táncolok a léken,
s az emlék ovális ezüstkeretében
égetem magamba léted bélyegét.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 17:04 :: Péter Erika