(Borotválkozás közben)
Már megint követsz. Arcomra formál
tükrömön a fény és az árnyék.
összetörtebb vagy a megszokottnál,
mintha csak a jövőmbe látnék.
S beléd. Jobban, mint magamba, hisz a
múltban hányszor szemrevettelek.
Ma már inkább te nézel rám vissza,
mint egy élő lelkiismeret.
Te jó vagy. Tudom. Sokkal jobb nálam.
Ráncaimat én feszítem rád,
hogy viseld a kort. Meg se sajnállak.
Láss, mint én. Saját szememen át.
Ne hunyorogj! Te kristálymosolyú!
Léted létemhez kötött. Ne félj!
S ha elemészt egyszer majd a sorsunk,
tégy úgy, mintha nem is ismernél.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 17:50 :: Seres László
