Jó veled a csend, amikor a mellkasodra simul fülem,
nem szól végre a tévé, csak a tatamm-tatamm.
Innen csak a köldöködet látom és az alsógatyádat, (egy hölgy ne alsógatyázzon, van erre sokkal finomabb kifejezés)
nyuzga talpad asztalon pihen, nem d?lök még az ágynak.
Próbálom úgy venni a leveg?t, ahogyan veszed,
hogy az arcom és a mellkasod össze ne vesszenek.
Jó veled a csend, mondom, sosem hazudnám ezt,
ha akarod, helyet cserélhetek veled. Várj!
El?tte még, hogy szép legyek, megfésülöm hajam,
aztán hagy szóljon hajnalig; tatamm-tatamm. -hadd…
————————————————————————————————————
Nem mondom, hogy minden alkalommal nobelgyanúsat kell írni, de a szerz?nek, aki olvastatni kívánja magát, kötelessége az igényesség. Ennél, kedves szerz?, írtál már sokkal-sokkal jobbat is.
A nével?ket túladagoltad, s úgy általában véve vérszegény alkotás lett, noha benne volt A Vers lehet?sége.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.18. @ 18:11 :: Kőmüves Klára
