Mér?jel értelme,
hangja vérlebenybe,
hajnalok hangját remegé,
minekutána már te zenéd.
Mi elég, ha ily körbefont
álomfolyamot elméd ont,
s valóságot nem szívleled?
Ha látsz te valakit rajtam,
és énhelyettemnek te érted nekem,
ha látod, amit én most tényleg látok,
akkor megmondom nevem.
Fények vagy fémek a célok között,
tengerükben habár mindértelm?n
egyszersmind világítnak,
mégsem látok el,
ezen sok bonyolultság, vagy egyszer?ség:
Istenem, e kínzó bizonytalanság átölel.
Mert azt mondtad,
te, akit ürességnek látok, és én magam vagyok,
többször említvén is hiába mondok nagyot.
Itt vagyok még hagyva, hogy az én magam döntse el,
kit lássak hát magamnak vagy felejtsek el.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.19. @ 13:45 :: Kővári Balázs Dancing