(Szent Ágostonnak)
A szeretet hiánya az,
hiszek neked, aggastyán.
De te is tévelyegtél, hiába – anyád
már tudta, amit érzett is;
de nekem sok a fejem,
több mint anyámé volt,
ki vigasztalni képtelen –
csak ruhám leste, mily illetlen,
viselkedésem is más, mint ildomos;
ezért én más voltam, mint kiben
örömét lelte volna. Én sem.
De futtam, merre nem lehetett,
Néztem, mit nem láthattam;
Id? el?tt lettem, aki vagyok,
És már hiába futnék bele valódi
Id?mbe, nincsen ott senki. Itt vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.26. @ 20:53 :: Petz György