Erósz egy görög vázafestményen (i.e. 6. század)
A minap kisebb port kavart az egyik torony-lakónk több válogatása. Igen, jól emlékszel kedves olvasó, erotikus verseket válogatott a párszáz éves múltból. A válogatás elt?nt a naplóból. No, nem szerkeszt?i ráhatás, vagy moderálás okán. A napló írója gondolta úgy, nem került kell? fogadtatásra válogatási ötlete. Ez még nem is lett volna baj, de kisebb perpatvar is kezdett kibontakozni, indulatok kezdtek összecsapni. Úgy gondoltam, utána nézek ennek a témának, érdekelnek a különböz? felfogások.
Rohanó korunkban minden rohan. Rohan az id?, rohannak az érzelmek. Egyre felületesebb az ember, elfelejtünk egymás finomságaira figyelni. Kérdezhetnénk, mik ezek a finomságok? Nem biztos, hogy van rá egzakt válasz, mivel sokan azt sem tudják, azt sem tudjuk, mit takar a szó, „finomság”. Elfelejtett az ember udvarolni, beszélgetni, sustorogni, kuncogni és pajzánkodni. A mai korban együtt hajtunk, dumálunk, sugdolózunk, röhögcsélünk és szexelünk. Elfelejtettük mára az „emlékkönyvet”, elfelejtettük a sarkában behajtott „Szeretlek” szót. Elfelejtettük a szerelmes verseket. Elfelejtettük a finom erotikát. Nem tudunk, vagy nem akarunk tudni géniuszaink vad erotikát tükröz? verseir?l.
Zichy Mihály – Erotikus jelenet
Ady Endre:
A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el:
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is sima illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett,
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
?zz el magadtól, vagy én ?zlek el.
Illusztráció a vershez (A fehér csönd)
Elítéljük Adyt a már-már pornográf verséért? Ugyan már. Eszünkbe sem jutna.
Ladányi Mihály:
Dal
El?ször aludtam veled
micsoda húsod van neked
forró a szád gödrös az állad
b?rödnek vadító szaga
halálomig kívánlak
Másodszor aludtam veled
meghallgattam az életed
ki szeretett és ki utált
nem lehetett könny? neked
reggelig be nem állt a szád
Harmadszor aludtam veled
no dehát ki hallott ilyet
folyton csak tenni-venni
fordítsd felém a feneked
hagyj egy kicsit pihenni
Serf?z? Attila – Szerelmi álmok
Elítéljük a fenti verse után Ladányi Mihályt, amiért már nem érdekelte a versben szerepl? n?, mikor a testiségen kívül már lelkizni is akart? Ki-ki döntse el.
Lássuk most azt a költ?t, aki az ominózus naplóban kiverte a biztosítékot, Robert Burns.
Robert Burns :
JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN
JOHN ANDERSON MY JOHN
/Ford.: Szabó L?rinc/
John Anderson, szívem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ?sz fejedre,
John Anderson, szívem.
John Anderson, szívem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.
Illusztráció a vershez
Gyönyör? vers! Finom, lágy sorok!
De ez a költ? tud ám alpári is lenni:
ROBERT BURNS: Egy hölgy kriptája
/ford.: Faludy György/
E szép barokk
sírban a holt
ezer farok
hüvelye volt.
Udvary Géza – Kurtizán
De, ismeri a vad pajzánságot is:
ROBERT BURNS: ADD MEG A LÁNY JUSSÁT…
/ford.: Faludy György/
Add meg a lány jussát, fiam,
öleld át jó keményen,
amit cserébe ád, fiam,
fél zsák arannyal ér fel.
Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,
ha fél, tapaszd be száját,
és húzd el jól, hejehuja,
jól húzd el a nótáját.
A lányt repítsd az ágyra fel,
az ajtót sarkad zárja el,
szólj rá, hogy combját vesse szét,
húzd fel sz?rös kis keszty?jét,
légy szenvedélyes, nem mulya,
ha ordít, fogd be száját,
s húzd el, fiam, hejehuja,
jól húzd el a nótáját
.
Paul Cezanne – Orgia
Elítélend? a vers tartalma? Ugyan már! Mi okból tennénk?
Volt-e már olyan kamasz, vagy akár meglett férfiember, ki nem vetk?ztetett le egy hölgyet gondolataiban. Én vállalom. De nézzük csak, hogy lehet ezt gyönyör?séges szavakba önteni, Egyszer?en csodálatos, képi eszközökkel sem lehet így bemutatni egy vetk?zést:
John Donne:
Elégia a vetk?zésr?l
/Ford.: Faludy György/
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetk?zz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
F?z?dre régt?l féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cip?det rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de f?leg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeret?d kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ott ragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amat?r-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csíp?, mell:
a szeret?nek a n? teste kell.
A b?n nem b?n, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj t?lem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
Serf?z? Attila – Lengén
Európában mintegy száz éve ismert Vátszjájana szerelmi tankönyve, a Káma-szútra, amely feltehet?en a 3. században keletkezett. Sokáig csupán ez az egyetlen m? képviselte és közvetítette a kelet szexuális kultúráját. Jóval kés?bb némi képet alkothattunk az arab világ és japán erotikus irodalmáról és m?vészetér?l is. A kínai irodalomról azonban sokáig még a szakemberek is azt hangoztatták, hogy nyoma sincs benne a pl. indiaihoz hasonló szexualitásnak. Még olyan vélekedésre is akadt példa, hogy a kínai költészetb?l hiányzik a szerelmi líra. Az efféle a kijelentéseket csak az elmúlt évtizedekben cáfolták meg, amikor sorra jelentek meg azok a m?vek, amelyek az indiai Káma-szútrához hasonló szexuális tankönyvnek tetszettek, vagy az olyan regények, melyek kifejezetten pornográfnak min?síthet?k.
Káma-szútra
Soha eszünkbe nem jutna a Káma-Szútra tanításain szörnyülködni, az írást pornográfnak min?síteni. Tudomásul kell venni, a szex az egyik leg?sibb „kulturális hagyomány”.
*
A végére egy bohókásnak ható kérdés. Elítéljük-e az ?sembert, azért mert a n?t a hajánál fogva húzta be a barlangjába, hogy vadul magáévá tegye?
Mit is akartam a fenti kis „dolgozattal” elérni? Döntse el mindenki. Talán okoskodásnak t?nik, talán csak egy gondolat-adalék, talán csak egy kis pajzánság, talán mindegyik …
Legutóbbi módosítás: 2011.01.28. @ 23:43 :: GroszmAndrás - LuDenS
