mondóka-féle, vagy dalvers
A szekszárdi dombvidék végig csupa rozsda,
a kegyetlen napsugár vörösre mardosta.
A jó gazda már buzgón mossa a hordót,
szüretelni kéne lassan az Oportót.
"Jó lesz a cukorfok…" – dünnyögi magában,
s verejtéket töröl az inge ujjában.
Szomszéd bácsi épp a sz?l?t tapogatja,
a szíves invitálást örömmel fogadja.
Ízlelgetik a még megmaradt óbort,
s a földnek szentelik az utolsó kortyot.
Lelkesen beszélik a borcsinálás titkát,
de a szomszéd végül hazaballag inkább.
Az öreg lopót gondosan a falra akasztja,
a maradék munkát másnapra halasztja.