Jelképek? Rosszul vagyok a jelképekt?l.
Egyesek szerint minden jelképes.
Ã??k nem mondanak számomra semmit.
Miféle jelképek? Álmok…
Legyen csak a nap jelkép, remek.
Legyen csak a hold jelkép, remek.
Legyen csak a Föld jelkép, remek.
De ki veszi észre a napot, kivéve akkor,
ha az es? eláll és keresztültör a felh?k leplén,
háttal a kék égnek?
És ki veszi észre a holdat, kivéve persze akkor,
mikor nem ?t magát csodálják, csak a fényt, mit sugároz?
És ki veszi észre magát a Földet, amin taposunk?
Azt mondjuk, ,,Föld", és mez?kre, fákra, dombokra gondolunk,
lealacsonyítva az egészet, mert
a tenger is a Föld!
Rendben, legyen csak minden jelképes.
De mi a jelkép – nem a nap, nem a hold, nem a Föld –
e korai naplementében, e halványuló kékségben,
mikor a nap megragadja az apró felh?foszlányokat
és a hold sejtelmesen ott van az ég másik végén,
amint a nappali fény maradványai
ott csillámlanak a varrólány haján, ki ott áll
a sarkon kérdésekkel teli, honnan rendszeresen késni
szokott, mikor szerelmével találkozik, ki azonban már
szakított vele?
Minden, amit szeretnék – szegény, gyarló, elhagyatott teremtés! –
hogy a varrólányhoz szerelme visszamenjen.
EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:
Símbolos
Símbolos? Estou farto de símbolos…
Uns dizem-me que tudo é símbolo.
Todos me dizem nada.
Quais símbolos? Sonhos…
Que o sol seja um símbolo, está bem…
Que a lua seja um símbolo, está bem…
Que a terra seja um símbolo, está bem…
Mas quem repara no sol senão quando a chuva cessa
E ele rompe das nuvens e aponta para trás das costas
Para o azul do céu?
Mas quem repara na lua senão para achar
Bela a luz que ela espalha, e não bem ela?
Mas quem repara na terra, que é o que pisa?
Chama terra aos campos, às árvores, aos montes
Por uma diminuição instintiva,
Porque o mar também é terra…
Bem, vá, que tudo isso seja símbolos…
Mas que símbolo é, não o sol, não a lua, não a terra,
Mas neste poente precoce e azulando-se menos,
O sol entre farrapos findos de nuvens,
Enquanto a lua é já vista, mística, no outro lado,
E o que fica da luz do dia
Doira a cabeça da costureira que pára vagamente à esquina
Onde se demorava outrora (mora perto) com o namorado que a
deixou?
Símbolos?… Não quero símbolos…
Queria só – pobre figura de magreza e desamparo! –
Que o namorado voltasse para a costureira.
