tranzitéletek igéretföldjein
ezer éve jövök megállás nélkül
tranzitéletek igéretföldjein
és nem vértezett föl semmi
a hamis igéretek ellen
csodálkozni tudok
harcolni nem
tükröt tart saját gyávaságom
nevet
szavak vagyok
és egyre kisebb magamnak
még szeretném ha nem vennék észre
a hiúságom diktál
minden rajtam kívül
én is
végül mintha vétettem volna ellened
álmomban nem sírtam érted
felébredtem
minden fordítva van
magam sem értem
magamat sem értem
iszonyatosan félek
és iszonytatóan önz? vagyok
mert tudom hogy
nem tudom nélküled
mondanod kellene valamit
de kérdezel
látsz-e még ebben az életben
hát már te is így látsz
most én következem
neked helyén maradt az ég
nekem most kell majd visszatennem
a sírás akkor sem segít ha nem szoktam
könnyebb se lettem
szokás szerint vádolom magam
de most igazán kétségbe estem
csak a hitemet ne engedd
annyira nehéz
