Úgy szakít ki karomból a halál,
mint száradó levelet az ?szi szél.
Nem hagyom,
lelked magamhoz láncolom,
sötét kapuk el?tt most érted harcolok
Tudom hogy látsz most,
homlokodról elt?ntek a ráncok,
közöttünk üvegfal,
tested mozdulatlan pihen,
most kell hogy segíts te is nekem!
Úgy szakadsz ki bel?lem,
mint a szív ha túl sokat fut az ember,
Agyamba dobol a vér és fáj
Nem tudlak elengedni, még nem
Most nem..
Csak haladék de kell kérlek
Ébredj fel!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Dobó Erzsébet