Lassan kattog, szívritmusra ver az óra
mutatója el?tt óid?ben medvék jártak táncot,
ablaka alatt görcsös szobor, egy boróka,
alatta holtak látnak édes álmot.
Múlnak a percek, úgy vánszorognak,
mintha csak rettegnék az éjfélt, titokban,
de kong a harang s holtak tántorognak,
már csak a bánat marad a sírokban.
Mert kit boróka alá rejtenek éjfélkor,
maró-fájó könnyel öntözik halál-ágyát,
a régi bölcsek úgy mondták egykoron,
a holt feléled, csillapítani élet-vágyát.
Visszatér, hogy lelkét békítse,
hátrahagyjon mindent, mi evilághoz kötötte,
szellemét és lényét nyugalommal telemerítse,
s hogy fájó sóhaj ne maradjon mögötte.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Nagy Rita