s a paradicsom drága boltból
“rám borul az éj-szemérem
átölel, s én hallgatok.”
Kiss Péter: Ágba botlok
míg súlypontomat padló vonzza
felsegíthet anyakéz
ágait elém vihar hordja
kenyerem s vizem vész
a családból rideg gallynyi fészek
gyenge szárnyon
repkedés helyett kilépek
a gyengeségem szánod – ide minek a nével?? Akkor volna értelme, ha valahol volna a versben valami mód megjelenítve olyan, ami miatt ki kéne emelni, hogy nem a lúdtalpam, nem az öregségem, nem a sántaságom, hanem A gyengeségem szánod.
s jön a n? hív és taszít ágya
kedvét tölti vélem
hajára s sz?rére lágyan
simít a szemérem
majd összekopva mint ízület porca
az újságja felét olvasom – ide is felesleges az “az, ugyanazért, amiért fentebb.
pénzem szórja nadrágom hordja
töpörödöm mellette nagyon
*
ennyit a n?r?l aki miatt
egy árva kertem sem maradt
s a paradicsom drága boltból
lelkét kérjed vissza a holttól
Legutóbbi módosítás: 2011.02.14. @ 10:42 :: Radnai István
