Mikor eljön az utolsó nap,
egy paraszt Európában keresztülnéz válla
felett, s meglátja a föld kemény ráncait
maga mögött, árnyékára ,
s visszamenekül gerincébe.
Reggel lesz, el?ször,
s a hosszú éjszakát végre
annak látják majd, ami,
egy napfényben remeg? fekete zászlónak.
Az utolsó napon
történeteink újraíródnak,
mind a végér?l kezd?dik majd,
s mindenki hallhatja majd a mez?ket s a
folyó csobogását a fák alatt
A vén csontok
hússal fedik majd be magukat;
a dárdák s lövedékek kilökik
magukat a már begyógyult sebekb?l,
a n?k úgy szorítják majd meg gyermekeiket,
mint férfiak,
a férfiak tenyerükbe pillantanak,
s észreveszik, hogy üres;
Lesz majd id?nk, hogy
végre helyes dolgokat mondjunk,
hogy ellenségünk arcába nézve
meglássuk önmagunk,
immár megbocsátást nyerve, miel?tt
a könyvekb?l lángvirágok sarjadnak,
a tükrök visszaadják arcainkat,
s mindent letépnek rólunk,
még nevünket is.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
The Last Day
When the last day comes
A ploughman in Europe will look over his shoulder
And see the hard furrows of earth
Finally behind him, he will watch his shadow
Run back into his spine.
It will be morning
For the first time, and the long night
Will be seen for what it is,
A black flag trembling in the sunlight.
On the last day
Our stories will be rewritten
Each from the end,
And each will hear the fields and rivers clap
And under the trees
Old bones
Will cover themselves with flesh;
Spears, bullets, will pluck themselves
From wounds already healed,
Women will clasp their sons as men
And men will look
Into their palms and find them empty;
There will be time
For us to say the right things at last,
To look into our enemy's face
And see ourselves,
Forgiven now, before the books flower in flames,
The mirrors return our faces,
And everything is stripped from us,
Even our names.
