Radnó György : Eufória

Nyomtatás

Rőt-színű réten pattanó csíra,

ringó rendes szellő csitítja,

hullámzó jókedv jelöli útján,

nevetés termése a tüdő csúcsán

csak topog jóllakott játékain,

aztán csend ül a szó szárain,

némán értő a test szava,

virágba szökkenő illatok zaja.

Hámozott teste forróságot illet,

befogadó ámuló ártatlan kikelet,

lassuló értelem érző szívet terem,

őrző elmék ekképp küzdenek meg.

Patakként csörtet az érzelem,

s kagyló ajkából alakít ki sóhajt,

feltör az íve, skálája testnek, szívnek,

remegő lét hátán létet éltet,

bukott törvénye sáncot sürget,

s lehull az égről a hold burája,

csörömpölése vak sikítása,

csak hull le ránk a levegő lengése,

a szoba maga egy forró tánc,

mely forog-forog s élvezi a bált.