(1Móz. 1: 26/a – Károli Biblia) *
Harangszó kondul, haloványan csordul,
Uram, Igazságod mások felé fordul.
Csodáidat várom sápatag lélekkel,
Hátam mögé vetett fekete évekkel.
Bánatdombjaimról sóhajaim szálltak
Mind a négy sarkára, széles e hazának.
Kerestem keresztjét szegetlen kenyérnek,
De elmentek mind, kik őrizték Fenséged.
Pántlikákkal táncba mentem volna,
Ropni a csárdást lent hangsúlyozva.
Hajdúságban ilyen volt a módi,
Mikor Uram, tudtunk még örülni.
Vigadtunk estelig a friss must mellett,
Néztük elbűvölve szőlőd mivé is lett.
Nagyapó pipája szirmokat eresztett,
Titkokról regélt az, mint meséi Keletnek.
Farsang van Uram, harsognak zajai,
Elnyomják a régit pokoli hangjai.
Anyám sürgését a fonatosok felett,
Lebegő mosolyát szivárványod megett.
***
Legendáid hívom, ahogy írva vagyon,
Szent Jeruzsálem is újjáépült a romokon.
Tudod Te, Ki hajam szálait számon tartod,
A negyvenkilencedik Judit napra Áldásod, hogy kívánom.
Nem törtetést, pusztítást, de a régit vágyom,
Mert a hétszer hetedik évben teljesül az álom.
***
A cím magyar jelentése: „Isten nagyobb dicsőségére”
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: M. Fehérvári Judit
