Vandra Attila : Jártam egy fordított világban XIII. rész

Aotearoa-Ã?Å¡j-Zélandon a kaka tud repülni…

<!– /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:””; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:.5in; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:HU; mso-bidi-language:AR-SA;} h1 {mso-style-next:Normal; margin-top:12.0pt; margin-right:0in; margin-bottom:3.0pt; margin-left:0in; text-align:justify; text-indent:.5in; mso-pagination:widow-orphan; page-break-after:avoid; mso-outline-level:1; font-size:16.0pt; font-family:Arial; mso-font-kerning:16.0pt; mso-ansi-language:HU; mso-bidi-language:AR-SA;} p.BLarial14, li.BLarial14, div.BLarial14 {mso-style-name:”BL arial 14″; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:.5in; mso-pagination:widow-orphan; font-size:14.0pt; font-family:Arial; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:Arial; mso-ansi-language:HU; mso-bidi-language:AR-SA;} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} –>

Repül a kaka!

 

Nem kell rosszra gondolni, nem emberi emésztési melléktermékre gondoltam a „kaka” címszó alatt. Aotearoa-Új-Zéland egy fordított világ, ott a kaka mást jelent. A kaka egy papagáj.

Hallottam egy olyan elméletet, mely szerint léteznek „univerzális szavak” melyek ugyanazt jelentik minden nyelvben. Nos, e szabály a maori nyelvre nem érvényes. Kaka (pontosabban a kÃ?kÃ?) egyik papagájfaj neve is, de általánosabban is papagájt jelent Az újzélandi papagájok legtöbbjének (maori) nevében ott a „kÃ?kÃ?” pontosabban a kÃ?kÃ?. Például:

KÃ?kÃ?riki = kicsi papagáj. A riki kicsinyít? képz?, de a kÃ?kÃ?riki jelent zöldet is (azonos alakú szavak!) és a kÃ?kÃ?riki történetesen egy kisméret? zöld papagály!

A kÃ?kÃ?po = éjjeli papagáj . A po éjszakát jelent maori nyelven. 

A kakák közepes méret? papagájok (magasságuk 45 cm, tömegük fél kiló), s mint minden nagyobb méret? madarat e szigetországban a kihalás fenyegeti. (Egyik faja, a Norfolk szigeti kaka már kihalt 1851-ben). Gyümölcsökkel, bogyókkal, nektárral, magokkal, és gerinctelen állatokkal táplálkozik.
nemcsak azért került veszélybe, mert az emberek elpusztították az él?helyeit, és mert a maorik a moák kihalása után ugyancsak vadászták, hanem mert az ember által behozott hermelinek, nyestek, és posszumok pusztítják tojásaikat, de a legnagyobb veszélyt rájuk a darazsak jelentik, melyekkel versenyeznek a f? táplálékukért: a nektárért. Veszélyeztetettségét fokozza, hogy nem költ minden évben, csak akkor, amikor a kauri-fa b?ségesen terem. A világ nagy talányai közé sorolható, hogy a kÃ?kÃ? honnan tudja, hogy abban az évben a kauri b?ségesen fog teremni, mert ? azel?tt már lerakja tojásait… De sohase téved.

Manapság a kÃ?kÃ? védett állat, s rezervátumokat hoztak létre megmentésükre. (Pl. Mount Bruce, Zeelandia, stb.) E magas kerítéssel körülvett, macskátlanított, posszumtalanított, patkány- és egértelenített rezervátumokban etetik a kÃ?kÃ?kat. Ez nem is olyan egyszer? dolog, mert sok az „opportunista”. Ezért a szilárd táplálék eléréséhez a kÃ?kÃ?nak rá kell lépnie egy emel?szerkezetre, hogy hozzáférjen. Más madárnak a súlyától nem nyílik ki. De hát a feleakkora tuik is életrevalók, ketten állnak rá a szerkezetre, s megdézsmálják a kÃ?kÃ?etet?ket. A veréb méret? bellbird már erre egész pereputtyával együtt se képes, de ? se marad éhen. Hiába teszik a folyékony nektárt adagoló „csapot” olyan magasra, hogy csak a magas kÃ?kÃ? érje el, és hiába van félbevágott kólásüveg alá rejtve, a bellbirdök helikopter propellerjeként pergetve szárnyaikat röptükben dézsmálják a csemegét. (Még hogy a madarak buta libák, vagy hülye tyúkok!) Ami pedig lehull az etet?kb?l azon sok opportunista osztozik: vadkacsa, pippit, fantail, kakariki, s?t veréb is akad. Nem zavartatják magukat, szinte rájuk lehet lépni. A kÃ?kÃ?-etetésnek mindig nagy néz?serege van: kattognak a fényképez?gépek.

 

Tolvaj! – Fogják meg!

 

A sorozatnak „Egy „fordított” társadalom” cím? részében taglaltak után azt hinné az ember, hogy ez egy soha el nem hangzó mondat Aotearoa-Új-Zélandon. (S ha arra gondolunk, hogy Aotearoa-Új-Zéland els? „bevándorlói” között b?ven akadtak deportált fegyencek…) Pedig ez a felkiáltás nem is ritka a Déli szigeten. Igaz, nem emberek után szól a kiáltás. Nem is a betelepített ausztrál szarkának szól. Szól e kiáltás a kÃ?kÃ? „unokatestvérének” a nálánál valamivel nagyobb, zöld szín? keának (nevét a szigetországiak kiának ejtik), mely méltán pályázik a világ legintelligensebb madara és a világ legedzettebb papagája címre.

A kea az egyetlen hegyi papagáj. A déli szigeten az északival ellentétben szokott havazni, s nem ritka látvány a kea a hóban. Egykor „vérdíjat” t?ztek a juhászok fejére, mert a kisbárányokat is megtámadott, s megölt. 1986 óta védett madár, de nincs akkora veszélyben, mint a kÃ?kÃ?.

Végtelenül kíváncsi, és tanulékony. Mindent szétszed, s „rejtvényeket is képes megoldani, csakhogy a megkívánt „zsákmányához” jusson. Mi több együttm?ködni is képesek, ha szükséges. Elcsalják a turistát az autójától, majd kifosztják a csomagtartóját. S az ilyen turista még jól is járt, mert olyan eset is volt, hogy „leszerelték” az ablaktörl?t, meg kiszedték az autó ablakából a gumitömítést, vagy ellopták egy dán turista útlevelét…

Érdemes felmenni a Youtube-ra, majd beírni: „Kea parrot”, s végignézni a kapcsolódó videókat. Méltán érdemelték ki a „hegyek bohóca” nevet. Még az emberi reakciókra is rájátszik.

A turistákat táblák intik óva, hogy kenyeret adjanak nekik, mert attól „bepörögnek”. A lányom, amikor egy kea „koldus szemekkel” nézte ki a falatot a szájából, ugratni kezdte, hogy nem ad neki, pedig finom… Erre a kea gyermeksírást kezdett utánozni. A várt hatás nem is maradt el: a többi turista nekitámadt a lányomnak, hogy nem szégyelli magát…

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 757 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.