Most valami újat kellene írni!
Ez a baj a verssel, megírod,
utána az űr újért kiált, s mert
bensődből fakad, nyugton sose
hagy, lázít, békít, ad és vesz
amint szárnyára engeded,
másnak adjon, és kapja, mi neki
jár, érzed, az űr marja lényedet.
Ez így megy szüntelen, amíg
széthordanak a strófák, s akkor
más játszma éled, ezer darabba
törve, verseid sorsát kell élned.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.18. @ 08:23 :: M.Simon Katalin
