Lépj rá! … (A gázra)
Amint már egy el?z? részben írtam, a szigetországban nem egy jellemz? viselkedés a „gázra taposás”. Egyszer se találkoztunk mellettünk „elviharzó” sebességmániásokkal, vagy kanyarban el?z? ?rültekkel. (Radarozó és szondázó rend?rökkel annál inkább. Karácsonykor kaptunk egy ajándékcsomagot t?lük, a „0% alkohol” miatt). Ez a mondat mégis gyakran elhangzik.
A mai téma emlékeimb?l való el?idézésekor egy görögországi jelenet jutott eszembe. Turistabuszunk hirtelen megállt egy kanyargós úton, feltartva a hátunk mögött jöv?ket is. A megállás oka egy sündisznó volt. A sof?rünk nyugisan megvárta, amíg a süni koma méltóztatott átballagni az úton.
A posszumok erszényesek (69 fajuk van), melyeket nem szabad összetéveszteni a nyugati féltekén él?, szintén erszényes oposszumokkal, melyeknek csak távoli rokonaik. Az oposszumok és a posszumok evolúciósan a kés? Kréta idején váltak el. A posszumok Ausztráliában és Óceániában élnek (valamint Kínában meg Aotearoa-Új-Zélandon, de oda betelepítették ?ket). Finom sz?rméjük és sz?rük miatt vadásszák ?ket. Sok faj közülük védett.
Amikor már a legels? utunk során harmadik eltaposott posszummal találkoztunk, meghökkenve kérdeztem lányoméktól:
– Itt, amikor a sof?rök meglátnak egy posszumot, véletlenül beletaposnak a gázba?
A válasz a lehet? legfurcsább volt.
– Nem véletlenül, se nem ijedtükben. Szándékosan!
Ez annál is furcsább válasz volt, mert én úgy tudtam, hogy a posszumok védett állatok. Igen, ahol ?shonosak. Például Ausztráliában. Nekem akkor a világhír? kukázó, id?nként a brassói korzón is sétáló medvék jutottak eszembe. Azok is védett állatok. Egy magyar üzletembernek komoly problémája volt, mert Romániából medvehúsból készült kolbászt importált. (Milyen finom az!) Igaz, a romániai medvék legádázabb védelmez?i, a dajcsok két hétig üldözték és kil?tték az egyetlen oda tévedt medvét… Tiszta állatvédelemb?l.
Azt hittem, a lányom viccel?dik. Ám a Rainbow Spings kiwikertben az idegenvezet?nk a következ?ket f?zte magyarázatához:
– Egy dolgot önök, turisták is tehetnek a kiwik megmentéséért: Ha éjszaka az országúton posszumot látnak, tapossanak bele a gázba. Nyírjanak ki, míg itt vannak, vagy két-három posszumot!
Van, aki a posszumokból él. Vadássza ?ket. Dupla haszon: az állam díjat t?zött ki a posszumok fejére, s utána még a prémét is értékesíti! A nemzeti parkokban körülbelül százméterenként lehet posszum-csapdával találkozni, melyekben önkéntesek cserélik a csalit.
Amikor még a XIX. században az els? posszumokat szabadon engedték, a diákoknak szabadnapot adtak. (Hogy megnézhessék, amint elengedik ?ket.) Ha még élnének az elkövet?k, ma bezárnák ?ket, ha túlélnék a lincselést. „Új-Zéland legnagyobb átka”-ként (New Zealand’s greatest pest) emlegetik ?ket. Természetes ellenség híján 1980-ban már 80 milliónál több volt bel?lük, több, mint Ausztráliában! (Még a szintén betelepített hermelinek, nyestek, s az elvadult macskák is inkább a kiwi és más madártojásokra specializálódtak. Akárcsak az Ausztráliába a nyulak ellen betelepített rókák. Találtak a nyulaknál könnyebben beszerezhet? táplálékot.) Mára már 30 millióra sikerült csökkenteni a számukat. Nagyobb problémát jelentenek, mint a patkányok!
De mi is a baj velük? Miként okoztak ökológiai katasztrófát? Nemcsak az, hogy számuk fordítottan arányos a szigetországban ?shonos madarakéval. Nemcsak a madártojást fogyasztják el?szeretettel bármely színben és méretben, hanem a madárfiókák és a kisebb test? madarak is központi helyet foglalnak el étlapjukon. Ha az nem akad, jók nekik a rovarok is, amelyek hagyományosan a madarak táplálékát képezték. De ha az sem akad, akkor se esnek kétségbe. Nekiesnek a rimu és rata-fák hajtásainak (s mint már említettem, e fák csak az ágaik hegyén zöldellnek. S hogy biztos legyenek abban, hogy a fa el is pusztul, a kérgüket is letisztítják. Évszázados fák száradtak ki „áldásos” tevékenységük miatt.
A turistának, aki Aotearoa-Új-Zélandra érkezik, az nemcsak az útlevél és vámvizsgálaton kell túlesnie, hanem a Biosecurity (bio-biztonság) karmai közé is kerül. Tüzetesen átvizsgálnak minden potenciális lehet?séget, mely által a szigetvilágtól idegen él?lényt (legyen az fauna, flóra vagy gomba) lehetne behozni. Nagyon félnek a sátraktól, melyeknek alján sok minden rejt?zhet. A két méter magas kerítéssel körülvett, eml?stelenített rezervátumokban, mint a Zeelandia, a látogatók táskáját is átvizsgálják, nehogy véletlenül egeret hozzanak be.
Ne tessék nevetni, a paranoiának oka van: volt már erre példa. Amíg a lányom önkéntesként ott dolgozott, tanúja volt, amikor egyik kollégan?jének a retiküljéb?l került el? az egér!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Vandra Attila
